Válaszoljak, pedig nem is kérdeztek?

Vagy csak úgy írjam le a saját meglátásom szerint? Majd mindenki eldönti, hogy minek veszi, annyit azért előre kifejtek, hogy nem vélemény és nem is bírálat vagy „mellé állás”. Egyszerűen csak így történt.

Konkrétan nem tudnám megmondani, hogy mennyi ideje keresek, illetve nem keresek partnert a bdsm világában. Volt egy időszak, amikor belekezdtem, hogy igen, itt fogok keresni magamnak egy partnert.

Valahogy fura ez nálam megmagyarázhatatlanul. Mikor mások által „normálisnak” mondott kapcsolatban éltem, akkor mindent megcsalásnak vettem, de ezt valahogy sosem tartottam annak. Az szerintem nem tartozik abba a kategóriába, de attól függetlenül nem volt partnerem a „normális” párom mellett. Évekig csak „elméleti” síkon mozogtam ezen a területen.

Tudom, tudom, most sokan azt mondják, ha ez egy komoly kapcsolat lett volna, akkor biztosan meg lehet vele beszélni. Nos, nem mindig így van az életben. Szerettem, nagyon szerettem, eddig Ő az akire tényleg azt tudom mondani, és nem akartam elveszíteni. Párszor próbáltam egy picit erre terelni a figyelmét. Persze csak játékosan, de elnevette, mégis komolyan mondta, hogy mit képzelek én, nem „perverz állat” Ő…(Ezt pl. csak egy ártatlan elfenekelés felemlítésénél jegyezte meg). Ha véletlenül valami kis játékszert (plüss bilincs (nem akartam bevinni a mélyvízbe rögtön), latex mini korbács, szóval ilyen kis egyszerű dolgokat) megmutattam neki képen, hogy mennyire tetszik, akkor meg összehúzta a szemöldökét és betegnek tartott. Persze csak nevettem egyet, hogy „Jól van na, csak vicceltem!”. Szóval tényleg nem akartam elveszíteni, de volt már kisebb tapasztalatom bdsm téren ezen kapcsolatom előtt, és a vágyak bennem égtek.

Vége lett ennek a kapcsolatnak. Egyedül maradtam. Itt a nagy lehetőség, gondoltam én, és elkezdtem komolyan partnert keresni, hiszen előtte csak virtuális világban bóklásztam-ismerkedtem, de tudtam és tudattam is a velem beszélgetőkkel, hogy semmi esély, hogy „több is” lesz a dologból.

Feladtam tehát az első komoly hirdetésemet pár hónappal a szakításunk után. Nem készítettem statisztikát ugyan, de valami bődületesen rossz eredményt kaptam volna. Kb. 100, magát Dom - nak valló férfi?? közül 1 volt talán tényleg az…

Eleve az nehezükre esett, hogy elolvassák amit írok. Nem részletezem, szerintem a legtöbbünknek már akadt útjába ilyen „illetékes elvtárs” nem is egy.

Összevissza talán 4 emberke van, akivel azóta is tartom a kapcsolatot, és jó velük legalább beszélgetni.

Egy másik blogban olvastam, hogy pont azok a legbunkóbbak, akikről nem is hinnénk, akinek már ismerten csengő neve van a bdsm-nek legalább a virtuális világában.

Én elhiszem. Tapasztalat sajnos!

 Még időnként meg is mosolyogtatnak a viselkedésükkel. Felnőtt, értelmes embereknek tűnnek, erre majdnem úgy viselkednek, mint a gyerekek a játszótéren a későn jövőkkel:

„Ez az én homokozóm! Keress magadnak másikat, vagy megmondalak az óvó néninek!”

Persze kivételek vannak, de nagyon kevés.

Egyszer majd folytatom….