Kicsit most nem kellene itt lennem, de kavarognak fejemben a gondolatok…

Teljesen ellentmondásos az egész hüle életem. Saját magamat nem értem, akkor hogyan várhatom azt el, hogy más megértsen….

Szeretném, ha szerethetnék, de nem tudok elviselni egy „normális kapcsolatot”, mert megfulladok benne. Távol legyen, de mégis közel. Beleőrülnék, ha együtt kellene lennem minden nap vele! Kell a magány, igenis.

Miért kell nekem ennyire zizinek lennem???

Az gáz, ha a nő „könyörgi” vissza magát, pedig Ő küldte el a párját?

Mennyi a természetes idő, ami alatt el kell, hogy felejtsd azt, aki nem lehet már a tied?

Több, mint 1 év telt el, de nekem nem sikerült. Itt már gondok vannak akkor?

Van, aki szerint csak az ismeretlentől félek, azért nem engedem, hogy mással komolyabb kapcsolatom alakuljon ki.

Tudom, forduljak dilidokihoz. Az lesz…

Rossz tulajdonságaim:

Hisztis, sértődékeny, okoskodó, beképzelt (pedig nincs mire), gúnyos, ironikus, nyers, szókimondó, akaratos, makacs

Jó tulajdonságaim:

Hűséges

Most a rossz nyert :(

Remélem egyszer a jó is fog…..

Bye…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.