You Know You're Hungarian...Tudod, hogy magyar vagy...
2008.02.04. 17:15
gery.blog.hu/2008/01/23/torold_a_myspace_regisztraciod
Ma olyan napom volt, mikor ezer dolgot kellett volna megcsinálnom és a káoszon nem láttam át, tehát pótcselekvés után néztem egy kicsit :)
Mivel a már usahonba szakadt barátnőm myspace lázáról írtam, így ezt nem taglalom újra. Fellátogattam unszolására a májszpészre, kitöltöttem (persze nem túl felismerhetően, de őszintén) a profilom és bóklásztam jobbra-balra. Elég fura figurákat lehet találni az tény :) DE 100szor kommunikatívabbak, mint mi. :)
Beszélgetnek veled, nem alpári módon, mint azt nálunk dívik, tényleg. Ma csak teljesen normális emberkékkel akadtam ott össze!
Sőt :D még egy hódolóm is akadt :D, pedig egy full béna képet tettem fel, nem is túl jó minőségben. Semmi "sexy", amire általába buknának. Egy ütött-kopott póló, rajta "SHUT UP" virít (a teljes szöveg: "SHUT UP AND RIDE!", csak a vége nem látszik a képen), én pedig bambán bámulok ki a buci fejemből.
Nyah, de nem is emiatt kezdtem bele, hanem amiatt, hogy miket lehet ott találni. Első szösszenet, amire botlottam egy 141 pontos HA, hogy miből tudod, hogy MAGYAR vagy. Kissé irónikus de nem kell mindent véresen komolyan venni. Szerintem van benne sok igazság, persze nem mindet veszem annak :) Vicces, elgondolkodtató kis olvasmány. :)
Sajnos angolul van. Lefordítanám annak, aki nem érti, de ennyi szöveget begépelni...áááá...inkább nem :)
Íme:
You Know You're Hungarian...
1. When you use sour cream more than ketchup.
2. When your parents come to visit for 3 weeks and you all stay in a one bedroom apartment.
3. When feeding your guests is your main priority even if they claim they're not hungry and in which case you get slightly offended/upset that they don't want your hospitality.
4. When someone says that Hungarian "is like Russian and all those other Slavic languages," and then you have to go into great detail about the origins of Hungarian with a scolding history lesson.
5. When Paprika is just as important as salt & pepper on the table & in food.
6. When you know what Unicum is and prefer it over Jagrmeister.
7. When it's shocking for you to realize that TV channels of foreign countries don't broadcast full live coverage of kayak-canoe and water polo world championships in prime time.
8. When you tell someone that you are Hungarian, they ask "Are you hungry?" Then you congratulate them on being the millionth person to say that to you.
9. When you've heard, "If you're hungry, why not go to Turkey?" at least once in your life.
10. When you have a relative who's named Attila. Or Jozsef. Or Janos. Or Laszlo.
11. When half of your mothers friends husbands have the name Jozsef.
12. When you know that the "goulash" you see in many restaurants has in actuality little/nothing to do with the gulyas leves we really eat.
13. When meeting another Hungarian in a country outside of Hungary is amazing.
14. When you know the meaning of "kurva" even if you don't know any other Hungarian word.
15. When you love Turó Rudi but cant really explain to foreigners what the hell that is untill they try it.
16. When your foreign friends ask you if you still believe that Santa Claus brings the presents on the night between December 24th-25th... then you answer somehow confused that Santa Claus brings the presents on the 6th of December and it is actually Little Jesus who brings the presents on Christmas, but the presents are already there on the 24th at 6PM.
17. When a pancake is extremely flat in your country and you roll it up instead of folding it.
18. When you know the phrase "three is the Hungarian truth".
19. When you do not speak with your mouth full.
20. When guys keep telling you that Hungarian girls are the cutest and prettiest and hope that you just believe it and they get laid.
21. When they wanna show off by saying that they know your capital: Bucharest and no, they are not joking!
22. When you go into a Chinese restaurant and order your Sechuan chicken with french fries, cucumber salad and ask for a few slices of bread as well.
23. When you have a funny accent in every other language you speak.
24. When you love Mákos Guba and you can't explain what MÁK is, neither GUBA to anyone.. and if you finallly can, everyone will think you're some kind of weirdo for eating that.
25. When catching a bus an old lady with lots of heavy bags runs by you and reaches the bus first, then sits down panting and complaining how old she is and how the stuff is heavy and young people are not well educated, etc.
26. When you start counting on your hand with one being the thumb.
27. When you can swear for 5 minutes straight, with one breath, not using the same word, ever.
28. When you know what 'lángos' is.
29. When you can show off your engagement ring, worn on the opposite hand.
30. When you know why the bells of every church ring every day at noon.
31. When you have difficulty pronouncing words started with "W" in English, but you're capable of creating long and meaningful sentences using only "E" vowels in you mother tongue.
32. When you would rather stand up in a tram/trolley when there are plenty of seats available.
33. When you have more excuses for the kontrollers than you have tickets.
34. When the train hasn't even left the station, but you are already eating your home made sandwiches (usually with half a paprika or tomato in it). And most likely include Wienerschnitzel.
35. When you call a 79 km long lake (the Balaton) the Hungarian Sea. And you are able to swim across it!
36. When you can eat ANYTHING deep fried (with breadcrumbs on it) and can make spirits (pálinka) of (almost) EVERYTHING, including paprika of course!
37. When you NEVER leave home with wet hair because you can get a cold and you ALWAYS bring your hair dryer when going abroad, and are astonished when people do not have one in their own homes!
38. When you sit always on the same place and chair, even when the (class)room is empty and "your" place is in the end of the room.
39. When zou cant tzpe on and english kezboard because y ans z are mixed up.
40. When you know the difference between s and sz. and also u and ü.
41. When you know what a pogácsa/dobos torta/kürtős kalács/főzelék/túrógombóc is, and love most of them.
42. When you understand cynism and sarcasm; you sometimes go cynical/sarcastic yourself.
43. When you kind of dislike Turkish/Albanian people even tough you have never seen one in your life - you have the strange idea that they must all be related to jumurdzsák and his evil lot.
44. When you are more creative in cheating then any other nationality.
45. When Winnie the Pooh and The Flintstones is actually much funnier translated into your language than the original.
46. When you go abroad and joke with the people there as at home and they just don't understand but get possibly hurt by your funny remarks.
47. When you are snobby and think that anyone who has not read Dostoyewski and Bulgakow is not an intelligent human being.
48. When your language has two words for love.
49. When you deeply believe that Budapest (or your hometown) is the most beautiful city in the whole wide word and -just to make sure- you swear for that before going up to the Eiffel tower.
50. When you know that "a copper angel whistling on a willow tree" is actually a swear-expression!
51. When you have Szaloncukor! On a Christmas tree! :D
52. When you have a nameday and no one foreign understands what that is good for.
53. When instead of a good fruit salad, you'd rather make Pálinka out of your fruits, (and you swear on its healing power - of course).
54. When you use fruit to make soup.
55. When you greet everyone with a kiss on the cheeks! - Even a guy to another guy.
56. When you know that all geniuses and celebrities have some relation with Hungarians. Or they just simply are Hungarians.
57. When you put ketchup on your pizza.
58. When you collect and take home spoons, glasses, blankets, magazines etc. from the ariplane.
59. When you can pronounce easilly long words like: megszentségtelenitéshetetlenségeskedéseitekért" and you even know it has a meaning.
60. When you smuggle in drinks and food in your bag when you go to the cinema, just to save money.
61. When you know that all parts of a pig are edible, and it takes only half a day, some friends from the countryside and 2L palinka to prove it.
62. When you put on makeup and fancy clothes even when going to the grocery store.
63. When you have guests, you make at least 2 kinds of soup (sweet and salty), 4 different main courses, and at least 2 kinds of cakes, even though you know it's way too much.
64. When you know what is the difference between "puszi" and "csók"!
65. When you think it's perfectly reasonable to take small kids (<1 year) for a walk when the outside temperature is below zero, because they need some fresh air.
66. When you know what a Hungarian orange is. It's slightly yellower, it's slightly sharper, but our own.
67. When you tell to every single person that the Rubik's cube was invented in Hungary.
68. When for every meaning there are about 5 words.
69. When any foreigner's passing mention of Transylvania will set off a twenty-minute rant about the Treaty of Trianon.
70. When you have ever poured yourself a nice glass of milk - from a plastic bag.
71. When you start singing one of the saddest songs at midnight on New Years Eve when everyboy else is happy as can be.
72. When it surprises you again and again, how much more impressive and chiselled are the Hungarian translations of most non-Hungarian poems, than the original ones.
73. When you say 'Jo etvagyat' before you start a meal and "Egészségedre" if somebody is sneezing or for drinking.
74. When you steal sugar packets from different coffee places.
75. When you know what tejbegriz is, and love it!
76. When you tell everyone that Lugosi Béla is from Hungary, more so, the real Dracula himself was Hungarian, and anyway, hollywood majorly was created by Hungarians.
77. When the telephone rings in your house, everybody yells "telefon!!!" as if people needed to be told that the phone was ringing, and needed to be picked up.
78. When your dog is a guard dog, not a pet.
79. When you know your language has the best and most clever jokes!
80. When your parents could tell if you were lying as a kid by feeling how 'soft' the tip of your nose was.
81. When you can make astonishingly delicious dishes without spending more than 3 euros (krumplistészta, káposztástészta, túróstészta).
82. When you swear that garlic and tea with honey can cure sicknesses in less than a day.
83. When all the neighbors in your apartment complex want peace and quiet as if they were living in a "kertes haz". You tell them to go move out of the city into a "csaladi haz".
84. If you've never been to a school in America, you are scared shit of it, because all you ever see about it on the news are school shootings.
85. When you've experienced the worst customer service ever known to mankind.
86. When you've ridden the BKV for free, either not gotten caught, or been able to talk your way out of a fine.
87. When you love to swim and swim in one of Budapest's outdoor pools at least 2 times a week.
88. When you can hum or whistle the Malév signal, even if you fly "fapados".
89. WHEN YOU KNOW THAT HUNGARY'S POLITICIANS ARE OUT FOR THEMSELVES, LINING THEIR POCKETS, AND FUCKING UP THE COUNTRY.
90. When you were a child you had to eat carrots all the time... and when you asked the question: Why? your parents answer is: "Hogy jobban fütyülj"!
91. When you are a shitty tipper.
92. When there's a Petőfi, a Széchenyi, and a Kossuth street even in the most behind-the-world kind of settlement. And you can get ANYWHERE in hungary just by consistently following the Kossuth street through all towns you go.
93. When you laugh at Americans who think paying $3.00/gallon for gas is a lot.
94. When you tip your doctor.
95. When at least one member of your family had or still has a wartburg/lada/trabant and is proud of it!
96. When if you had a same size older cousin or sibling, then you pretty much inherited his/her clothes and school stuff, including a map with Czechoslovakia and Yugoslavia on it - where you used to spend some of your holidays with the family, anyway.
97. If you are not a native Hungarian, and other Hungarians can tell, and when you go visit Hungary/Budapest you feel like person a non grata when you're there 'cause a lot of people will assume things about you and think you're super rich and automatically be jealous of you, and then go out of their way to try to make you unhappy.
98. When you know that beside the unquestioned Finno-Ugric relations with the Finnish, we have the Polish-Hungarian brotherhood as well.
99. When you are having a hard time explaining to any foreigner that actually, your family name is the first in your name, and it is not your given one.
100. When everyone having ever lived in Hungary has at least one aquintance of each of the following surname groups: Kis(s), Nagy, Varga, Kovács and maybe even Béres and Balogh.
101. When you've traveled to/vacationed in/visited at least 10 countries in your life.
102. When you don't use measuring cups when cooking.
103. When you are standing next to the two largest suitcases at the airport.
104. When you have rugs covering every inch of your house.
105. When you live abroad and you could kill to eat proper hungarian food!!
106. When your neighbour sun tans topless.
107. When people question you for eating a sandwich for breakfast.
108. When mixing red wine and coke is a delicious combination and you can't believe that foreigners think its weird.
109. When every 2nd person you know is either a Gabor, a Feri, Csaba, Gyorgy, Balasz, Eva, Bea, Ezster, etc.
110. When - even if you have a cold - your grandmother tells you to gargle with salt water!
111. When you have ever had a Romanian say something bad about Hungarians.
112. When you can think of at least 5 different varieties of pörkölt and couldn't imagine your life without rakott káposzta or somlói galuska.
113. When you know that CS, DZ, DZS, GY, LY, NY, etc. are all ONE LETTER, and when telling it to your foreign friends, they all think it's weird.
114. When you say 'Szia' or 'Hello' instead of 'Viszlát' to your friends when you say good-bye to them, and your foreign friends think it's weird as well.
115. When you think that a glass of 'pálinka' or 'forralt bor' is better than medicine.
116. When you know what 'kakaós csiga' is.
117. When you have a bumper sticker on your car or map in your home of "Nagy Magyarorszag".
118. When you smuggle salami back from Hungary.
119. When you can (actually) pronounce Gy, as in HOGY VAGY - and not say hogi-vagi.
120. When you think thats weird that Americans dont have gates around their homes.
121. When having a barbecue means roasting lard on a stick and dripping the grease on bread.
122. When friends/family celebrate your birthday by pulling your ears.
123. When there is thermal water or a spa in your hometown or very close to your hometown.
124. When you have a good time with your friends by singing songs containing the words temetõ, keresztfa, sírhely, meghalt.
125. When you think zsíros kenyér and pálinka is a balanced meal as long as you also have onions.
126. When you know you can easily find a shop open in the middle of the night to buy alcohol and you will not be asked for ID.
127. When you know which nation has the most Nobel prize winners related to its population.
128. When you know what tepertos pogacsa is.
129. When you have to stand out to the rain to grow tall.
130. When rántotta is an egg food and not hitched by something.
131. When people from all over the world keep on asking you if you understand anything from Finnish language.
132. When you can talk about the most intimate things with complete strangers on the bus, waiting for the doctor, etc., but you are avoiding discussing your financial state even with your closest relatives.
133. When you know that the front passenger seat in a car is called "anyos-ules"... and then proceed with a few mother in law jokes to top it off!
134. When you can't make do with normal sized pillows, they have to be huge or minute.
135. When there are more books in your apartment than in a foreign friend's entire neighborhood.
136. When you speak to foreign people in Hungarian, but slower and louder than normal to make them your language understandable!
137. When you eat bread with just about everything, even with potatoes.
138. When you never eat your steak if it's not very well done - like roasted dark.
139. When you are a citizen of the only country that has a crown with a tilted cross on the top.
140. When most of your childhood games revolved around 'bújocska', 'fogócska', and 'snúr' preferably with fillér-s (the old hungarian 'cents').
141. When you live abroad and wonder around in a bookstore, you very frequently end up in the travel section, longingly staring at the photos of the unbelievably gorgeous Budapest (or which ever city you are from).
Rólam a boszik virtuálisba
2008.02.04. 16:39
Eddig nem hittem a horoszkóposdiban...
| Your Birthdate |
 |
Sőt!!
Azt is ki tudták deríteni, hogy mi voltam előző életemben :D
Írígykedhettek :D
| In a Past Life... |
 |
Mjúzik
2008.02.02. 13:14
Visszatértem :D
Vége a vizslaidőszaknak, hál’ Istennek!!!
Azért jó lenne már belekezdeni abba a szakdoliba is… elvileg már egy hónapja le kellett volna adnom a minimum 15 oldalt a belső konzulensnek…uhh…link vagyok. Cserkész becsszó, hogy a jövő héten pótlásra kerül. Komolyan!
Hahahah :D Most kaptam egy kedves kis üzit egy msn partneremtől :D
Kerek – perec megkérdezte, hogy mi a gond velem :D Nem értettem miért kérdezi. Elmagyarázta. Szinte mindig be van kapcsolva a „A hallgatott zene megjelenítése” opció, így láthatják, hogy mi dübög a fülembe éppen.
Mint már említettem kissé zizi vagyok, minden téren, így nekem fel sem tűnik, hogy mennyire változatosan válogatom össze az aznapi betevő zenecsokrot. Most, amin éppen kiakadt, az az volt, hogy felváltva hallgattam: Rómeó és Júlia operettet, Blues Companyt, Kárpátiát és Egészséges Fejbőrt :D
Ehez a 4 előadóhoz volt most kedvem és véletlenszerű lejátszásra állítottam be. Bevallom így belegondolva tényleg hülyén hat, hogy
Rómeó és Júlia: Verona
Egészséges Fejbőr: Skinhead – lány
Blues Company: Csúnya vagyok
Rómeo és Júlia: Miért fáj
Kárpátia: Ugye gondolsz néha rám
No, de ez is én vagyok, ilyen vagyok. Magamtól ez fel sem tűnik. Na persze, az tetszett, hogy van, aki figyelemmel követ :D (én elég ritkán lesem, hogy ki mit hallgat...sorry…)
Wass Albert: A DAY WITHOUT YOU - EGY NAP TENÉLKÜLED
2008.01.29. 21:14
A DAY WITHOUT YOU A day without you is like an empty street which leads nowhere under a murky smog. Dark, ugly buildings stare you only in the face, and hot a soul around, only the wind howling through the canyons of loneliness. A day without you is like a vast desert. No grass, no flowers, not a shrub or tree. Only the faded sand reaching into a dull eternity under the heavy clouds of an empty day. A day without you is like an endless night without a single star. The world is waiting for the sun to rise and turn the sad nothing into a day of splendor! A day without you is a day which sinks into the pit of time without a splash, like a huge black moth flying into the nighy a hopeless search for light. | EGY NAP TENÉLKÜLED Egy nap Tenélküled, mint üres utca mely piszokfelhőben nem vezet semerre. Sötét, rút épület arcodba bámul, lélek se mozdul, csak a szél süvít a magány hágóján át. Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag, hol fű s virág nincs, se bokor, se fa, csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik és feldúlt egébe egy méla napnak. Egy nap Tenélküled végtelen éji táj csillagtalan világa vár bús pirkadást átgyúrni egy nap csodás pompáivá! Egy nap Tenélküled egy süllyedő nap az idő gödrébe hang nélkül, mint óriási moly, amely az éjt repdesvén reménytelen keres fényt. |
Vesztes?
2008.01.28. 20:34
Kicsit most nem kellene itt lennem, de kavarognak fejemben a gondolatok…
Teljesen ellentmondásos az egész hüle életem. Saját magamat nem értem, akkor hogyan várhatom azt el, hogy más megértsen….
Szeretném, ha szerethetnék, de nem tudok elviselni egy „normális kapcsolatot”, mert megfulladok benne. Távol legyen, de mégis közel. Beleőrülnék, ha együtt kellene lennem minden nap vele! Kell a magány, igenis.
Miért kell nekem ennyire zizinek lennem???
Az gáz, ha a nő „könyörgi” vissza magát, pedig Ő küldte el a párját?
Mennyi a természetes idő, ami alatt el kell, hogy felejtsd azt, aki nem lehet már a tied?
Több, mint 1 év telt el, de nekem nem sikerült. Itt már gondok vannak akkor?
Van, aki szerint csak az ismeretlentől félek, azért nem engedem, hogy mással komolyabb kapcsolatom alakuljon ki.
Tudom, forduljak dilidokihoz. Az lesz…
Rossz tulajdonságaim:
Hisztis, sértődékeny, okoskodó, beképzelt (pedig nincs mire), gúnyos, ironikus, nyers, szókimondó, akaratos, makacs
Jó tulajdonságaim:
Hűséges
Most a rossz nyert :(
Remélem egyszer a jó is fog…..
Bye…
Csak hallgasd! II. - Vivaldi - Tavasz 1.
2008.01.28. 13:07
Csak hallgasd! I. - Esküszünk!
2008.01.25. 17:59
ESKÜSZÜNK!
Szőke István Attila: Esküszünk!
Esküszünk a nemzet Magyar Istenére:
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!
Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét:
Az égen gyõzi le örök ellenségét
Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.
Attila kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkben senkitõl se félünk;
Csaba ifjú király, meghajlunk elõtted,
Fényes csillagösvényt az égre te szõtted.
Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen: törjük szét a láncot;
Figyeljük a Turulmadár érkezését:
A Tudás Népének újjászületését!
Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát,
Ide tértek vissza Álmos, s fia Árpád;
Áhítjuk óvó, Szent Magyar koronánkat,
Ha királyunk fején, ránk senki se támad.
Nagy-Magyarország te sosem leszel árva,
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva;
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Õsi országunkat együtt vesszük vissza!
Esküszünk a nemzet Magyar Istenére:
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
ÕSI ORSZÁGUNKAT EGYÜTT VESSZÜK VISSZA !
Szemöldök tortúra :D
2008.01.24. 21:17
Azért gáz, hogy ennyire öregszik az ember….. Tudom, én is ismerem a közhelyet: „Mindenki annyi idős, mint amennyinek érzi magát!”, ám szerintem ezzel csak azok hazudnak önmaguknak, akik nem bírják elfogadni, hogy már nem tinik.
Jah, egyébként ma ismételten rájöttem, hogy egy fikarcnyi mazo hajlam sincs bennem! :D
Be kellett volna jelentkeznem kozmetikushoz, mivel nem tettem, így legközelebb, csak jövő szerdára lett volna helyem.
Na az számomra elfogadhatatlan, ugyanis én szombatra szeretnék jól kinézni! (Nem randi, arra nem készülök ennyit:D )
Nagy bátran előszedtem a gyantát, felmelegítettem, és merészen rá is kentem a szemöldököm azon részére, amit „nemkívánatossá” minősítettem. Ez eddig rendben is lett volna…de mikor le kellett húzni…jhajj, hát az már nehezebb volt. Percekig álltam a tükör előtt farkasszemet nézve saját magammal, jobb kezemmel tartottam egy kicsit lenyomva tartottam a bőrt a szemöldökömnél, a bal kezemmel pedig fogtam a gyanta végét. Egyszerűen képtelen voltam fájdalmat okozni magamnak… „Húzzam, ne húzzam, húzzam, ne húzzam….”
Végül persze egy nagy levegővétellel sikerült letépni, vagyis sikerült volna, de addigra már megkötött rajta, úgyhogy 4 darabba szedtem le, ami természetesen jobban fájt, mintha időbe sitty - sutty lekapom. És ez még csak az egyik volt…
Tanulság? Időben be kell jelentkezni!!!!!!! :D
Simándy József: Hazám, hazám
2008.01.22. 19:27
Simándy József
(Kistarcsa, 1916. szeptember 18. – 1997. március 4.)
Magyarország egyik leghíresebb tenor énekese volt, akinek hangja és alakja elválaszthatatlanul forrt össze a ma élő magyar nemzedékek tudatában Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepével.
Híres szerepe Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának előadása is. Megjelenése, habitusa, gazdag hangja, belső ereje hőstenor szerepek eljátszására tette különösen alkalmassá. Számos lemeze készült, nagy sikerrel lépett fel Európa nagy operaházaiban és hangversenytermeiben és itthon is a közönség kedvence volt. A 20. század második felében nagyon sok magyar gyermek számára az ő hangján csendült fel először a Bánk bán Hazám, hazám áriája az iskolák ének-zene óráin.
"Bánk bán oly erősen forrt össze vele, hogy szereputódai még sokáig nem fognak emancipálódni. A "Hazám, hazám" az ő hangján alighanem a nemzeti kulturális örökség emblematikus értéke marad" – írta róla Fodor Géza.
Bánk bán (opera)
Bánk bán a címe Erkel Ferenc egyik operájának, amelyet 1861. január 6-án, Pesten, a Nemzeti Múzeum dísztermében (a mű egy részlete, a Tisza-parti jelenet csendült fel koncertelőadás keretében) került sor; a teljes mű bemutatója 1861. március 9-én volt a Nemzeti Színházban.
Szövegkönyvének írója Egressy Béni. Irodalmi előzménye Katona József azonos című drámája. Ez szolgált a szövegkönyv alapjául.
A pontos műfaji megjelölése: nagy dalmű három felvonásban (háromfelvonásos opera)
Bánk bán : Hazám, hazám
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!
az utolsó három sor másik változata:
Magyar hazám, megáldalak!
Szép érted élni, érted halni,
Te hős magyar hazám!
Irigy vagyok? :(
2008.01.22. 12:45
|
Csúnya dolog az irigység?
Vagy ezt csak az mondja, aki nem meri bevallani, hogy Ő is szokott az lenni?
Nők között „bevált” szokás, hogy ha az egyik szid egy olyat, aki nincs jelen, akkor a másik támogatja a szidást és ő is elkezd rá „kecskét-békát” kiabálni, mert hogy így illik…
Nos szerencsére az én barátosnőm nem olyan. Simán a szemembe mondja, hogy nem a másik nő a rossz, hanem én vagyok bénaság és ezt még tetézem is a rosszindulatú irigységemmel.
Ez ott és akkor mindig fáj és sértetten is érzem magam, „cserbenhagyottabarátnőm” típusú önsajnálatba merülök. Pedig belül tudom, hogy nagyon is igaza van.
Rólam tudni kell, hogy nem szeretek chatelni, főleg nem ismertebb, nagy forgalmú helyeken. Egyszerűen nincs türelmem a sok bunkóhoz. Változatos beszélgetést lehet velük produkálni ugyanis.
Előrebocsátom, hogy mindig ki van tölte az adatlapom. Nyilván nem telefonszámostól, mindenestől, de a korom, lakhelyem, külsőm, „miacsudátkeresekittre” válaszoló kérdések meg vannak válaszolva rajta. Emellett feltüntetem, hogy nem szeretem a kisfiúkat, nem fogok senkit elfenekelni (fura mód rengeteg ember azt hiszi, hogy aki a bdsm környékén matat, az mind fenekel is….pláne, aki sub….) Vagy csak rám kattannak az ilyenek???
Egy átlagos privi mégis így néz ki:
Bubuka: korod? (ritka aki köszön…)
VioricaS: Szia Neked is!
Bubuka: szia korod? lax?
VioricaS: Adatlap…
Bubuka: Cici?
VioricaS: Csak ismerkedem, nem keresek konkrétan senkit. Nem fogok ciciméreteket megadni rögtön, azt sem, hogy milyen az intim régióm. Nem megyek msnre, és camozni sem kamozok. Az adatlapomon mindez rajta is van, de van aki nem olvas olyat. Én olvasnék ugyan, de mivel Te férfi vagy, ezért Neked valószínűleg nincs olyan! Szóval ne Te kérdezz, hanem inkább mondd el ezeket magadról! Úgy fair!
(Itt már tudom, hogy ez felesleges, de nem bírom magamban tartani…olyan vagyok, mint Don Quijote: szélmalomharcot vívok a lüke privisekkel.)
Rendszerint itt már nem válaszolnak, hanem szó nélkül lelépnek.
Ez csak egy eset volt a sok közül és még kultúrált is…
Mindek akkor adatlap, ha el sem olvassák?????????
Jut eszembe, hogy bocsánatot kérjek azon férfiaktól, akik ki is töltik, el is olvassák azokat!!!! Nem általánosítani akartam, hogy minden férfi olyan! Tudom, hogy nem, csak nekem még nem nagyon volt türelmem chaten kivárni olyat, aki nem olyan. (Hűűű de szép magyar mondat lett.) Illetve hazudok! Vagy másfél évvel ezelőtt sikerült a gyalin, azóta is szinte napi kapcsolatban vagyunk és szóba sem került sosem a sex!!! Pedig nem impotens és jó pasi is! :)
Köszi Tamás!! (Bár ezt ő sosem fogja olvasni, mert nem tudja, hogy ki is vagyok…)
Nagyon elkanyarodtam az igazi témámtól. Szóval nem szeretek chatelni, helyette nagy fórumfüggő vagyok. Azt valahogy szeressem!
Egy ideje az egyik fórumon megismerkedtem egy tőlem pár kmre lakó férfivel. Jókat beszélgetünk, kedves, normális, értelmes, stb. Kiderült van sok közös ismerősünk, sőt közös múltunk is, mert hasonló az érdeklődési körünk, 3 év van csak köztünk.
Én kissé távolságtartó és nyers lény vagyok. Nekem nem mennek a „pusziküldözgetős” dolgok vadidegennek, nem tudok becézgetni olyan valakiket, akiket nem is ismerek, stb..
Sok fórumon pedig már millió puszilgató smiley-t küldözgetnek olyanok, akik 2 üzenettel korábban írtak csak egymásnak valamit. Biztos velem van a baj, de nekem ez nem megy. Én nem csókokat küldök, hanem Szia! - t köszönök. Az meg a hab a tortán, mikor azt írják egymásnak, hogy „Én is szeretlek drága XY! Millió csókocska!”
Hogy a csudába lehet ilyeneket leírni, mikor nem is ismeri, csak pár üzenetét olvasta, amit beírt egy nyilvános internetes fórumba…
Tehát ott tartottam, hogy jól elbeszélgettünk, minden okés. Erre jön egy nő. Rögtön az „ölébe ül”, meg csókokat küldözget, stb. És a pasival rögtön madarat lehet fogatni…
Ezt panaszoltam el én a barátnőmnek, erősen szidva azt a másik nőt. Erre mondta, hogy nem a nőt kell szidni, nem szabad irigykedni, mert ez színtiszta rosszindulat!
Komolyan irigy és rosszindulatú vagyok???? De hát nekem nem is kellett volna az a férfi….mégis rosszul esett, hogy csipp-csupp lecsapták a kezemről, amin rajta sem volt…
Kezdem elhinni, hogy tényleg bennem van a hiba!
Fogalomzavar
2008.01.20. 18:27
|
Már más blogon beszéltünk fizetős – nem fizetős dolgokról, ám ez is hasonló lesz.
Nem tartom magam hűűű de szakavatottnak vagy tapasztaltnak (nagyon bátor ember, aki ezt állítja magáról), és ezért itt felvetnék egy új kérdést, mert nagyon elbizonytalanodom időnként. :)
Bolyongtam ismét a cybertér világában és egy beszélgetésre bukkantam.
Idéznék belőle:
Bubuka1:
Olyan dominát tudtok mondani aki beöltözik dögös szerkóba, de normál szexre is hajlandó?
Bubuka2:
Ha netán találnál, akkor az illető hölgy nem Domina, csak egy szolgáltató, aki egy picit eljátsza a domina szerepet.
Az igazi Domina, Úrnő SOHA nem szeretkezik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bubuka3:
Ez az "igazi domina" szöveg nem tetszik nekem. Sajnos a Dominák is szolgáltatók. Ezt egyszer már tudomásul kell venni. Attól még lehet, hogy nem mind teszi szét lábát. Miért is tenné? A többség nem igényli, így is fizet, mint a katonatiszt. Nemde?
Bubka2 válasza Bubuka3nak:
rosszul látod a kérdést, illetve az az érzésem, hogy magával a Domina, avagy Dom jelentésével, kultuszával nem vagy tisztában! ez jóval bonyolúltam kérdés ahhoz, hogy itt megvitassuk. valóban igaz, hogy vannak Dominák, akik a szó abban az értelmében szolgáltatók, hogy profik, azaz a seansért és a különböző játékokért, "beavatkozásokért" pénzt kérnek, s kapnak. de ezek a profik, mind életvitelükben, mind felfogásukban igazi Úrnők, valódi irányítók, parancsolók, ellentmondást nem tűrő, néhol a férfiakat valóban lenéző komoly, elegáns, intelligens nők. az őket választók valóban szolgálni akarják őket, szenvedni, bűnhődni általuk, átélni "más" az átlagtól eltérő vágyaikat. ezen, többnyire férfiak mindent parancsra, utasításra tesznek, maga a szolgálat, avagy szenvedés, a fájdalom teszi őket boldoggá és örülnek, ha szintén parancsra kézzel elélveztethetik magukat. tehát a profi és igényes BDSM erotikában nincs hagyományos szeretkezés, itt másról van szó, más történik! azon szolgáltató hölgyek, akik forgalmuk növelése érdekében un. dominát is vállalnak, még csak meg sem közelítik a Dominák világát, fogalmuk sincs a különböző szertartásokról, szabályokról, rituálékról, törvényekről, eszközökről stb. ilyen értelemben igenis van "igazi Domina" és vannak az annak látszó szomorú szolgáltatók, ál dominálók hada.
Bubuka4:
A dominák túlnyomó többsége egyben szolgáltató is, és ha olyan vendég jelentkezik aki ezt igényli akkor bizony mindkét lábát szétrakja.
Alig, alig akad kivétel. De ez egyébként nem baj. Sőt nyugaton is ez a jellemző.
Bubuka5:
Nem tudom mit akarsz szexelni ,vagy Dominához menni?
Mert ha szexelni akkor sok kurva van aki dominát is vállal.
Ha viszont DOMINÁT szeretnél akkor nem a kinézete a legfontosabb, hanem amit és ahogy csinál.
Egy igazi DOMINA nem közösül.
Viszont a jó DOMINÁHOZ már alig várod hogy megint mehess.
Most akkor mit is jelent a Dominaság??
Mintha ezen pár hozzászólás azt sugallná, hogy a Domina, az egy olyan nő, aki pénzért férfiakat kínoz, saját akaratukból. Még véletlenül sem lehet kurvának nevezni!!! Áááá, dehogy! Mivel az” igazi” domina nem érintkezik „szexuálian” a szolgájával. A kurva pedig azért kurva, mert ő szét is teszi a lábát?? :DD
Néha azért elgondolkodom, hogy ki tudja ezeket jobban és még ugyan mennyi variációja lehet eme fogalmaknak.:)
Időnként egyesek olyan vérmesen védik a saját álláspontjukat, hogy eszébe jut a másik félnek, hogy csak a vérnyomása magas a vitázónak, vagy tényleg igaza van…
Nem irigylem ilyenkor a Dominákat, mikor ehhez hasonló dolgokat olvasnak. :) Tényleg abszurdum, hogy miket lehet találni a témakörben.
A kis gyufaárus lány
2008.01.19. 18:43
Felnőttség ide vagy oda, nekem úgy potyogtak a könnyeim, mikor ezt végighallgattam, mint a záporeső…
|
A KIS GYUFAÁRUS LÁNY
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta „Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé."
Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.
Bevállalja? Igen, vagy nem!! - Dr. Csernus után szabadon
2008.01.19. 10:17
Én nem vállaltam be. Talán 2színű vagyok… lehet. Bár én egyszerűen csak gyávaságnak hívom.
Van két életem és ezeknek résztvevői nem ismerik egymást, nem is tudnak a létezésükről.
Próbáltam én összehozni a kettőt, de nem megy, mert talán nem is akarom eléggé.
Azt szoktam mondani, hogy egyetlen barátnőm van, akivel tényleg jóban-rosszban. Belegondolva mégsem igaz…
Nincs nekem senkim sem, hiszen hozzá sem vagyok őszinte. Miért hiszem azt, hogy ha tudná rólam a kevésbé „normális” dolgokat is, akkor már nem is szeretne?
Velem van a baj?
Mindig mindenben elmondom az igazat és tartom is magam ahhoz, hogy őszinte vagyok.. csak nem egyformán, hanem a két világon belül külön – külön…
Ezért most én rossz ember lennék?
Blogból - blogba
2008.01.18. 19:47
|
Blogból - blogba
Igazából még ma is egész nap utáltam mindenkit, de így estére egészen lenyugodtam.
Elkezdtem körbejárkálni kedvenc oldalaimat. Rátaláltam valamire, ami elvileg nekem szól.
Néztem is nagyot. Itt félreértések tömkelege zajlott, mialatt én sebeimet nyalogatva duzzogtam.
MiniMe83 blogja --->>>>
Gondolatok fizetős dolgokról
Eltérünk nagyon, az tény.
- Ő talán domináns fél (olvastam a fejtegetésed az oldaladon, hogy most létezik – e olyan, hogy switch vagy sem), én abszolúte nem.
- Ő férfi én nő vagyok.
- Ő fiatalt keres – nőt -, én idősebbet – férfit - kerestem.
- Ő jogász (bocsi, ha nem, de valami ilyesmi területen mozogsz….) én közgazdász. /Ez csak azért fontos, hogy kissé kevésbé ítéljetek el, hogy én nem tudom annyira választékosan csűrni-csavarni a szavakat…./
Hozzászólásom nem hiszem, hogy annyira kritika lett volna, sőt, egyet is értek benne, hogy nem kellene pénzért árulni magukat. Egyik oldalnak sem. Sőt, sm világán kívül élőknek sem értem, hogy miért kell ez, de ez egy másik téma. Nem a prostitúció helyes vagy helytelen mivoltát szeretném feszegetni.
Térjünk vissza a mi medrünkbe. Annyi és csakis annyi volt a kérdésem, amiért nem bírtam megállni, hogy ne szóljak hozzá, mert nekem úgy tűnt, hogy nagyon a sub hölgyekre vagy ilyen téren „rászállva”, hogy „Miért csak ezt találod elítélendőnek, vagy felháborítónak és azt, amikor egy domináns fél hirdet pénzért, azt miért nem?”.
Semmi, de semmi más szándékom nem volt. Egy egyszerű kérdés és nem kritika vagy kötözködés.
Remélem, elszállnak a félreértés sötét felhői! :)
Személyesen Neked
Felvállalom magam? Ez most gúnyos volt vagy sem? /Ha nem, akkor bocsi, de most utálkozós kedvem van/
Nem vállalom túlzottan, hiszen nincs rólam fent fotó, nincs ott a nevem, címem, telszámom, csak írom, amit gondolok vagy ami történt, vagy ami tetszik. Nem mélyedek bele a tudományos dolgokba, annyira, mint Te.
Nem szakszerű, amiket írok, de nem is az a célom.:)
Csak úgy jó néha firkálni. Még ha csak számomra érthető és csak nekem fontos, akkor is. :)
Egyébként mindent eltolva félre: szeretem a blogodat és olvasgatom is. Csak így tovább!
Hogyan készítsünk kötélből nyakörvet
2008.01.17. 10:34
Többet ér talán, mint egy drágán VETT bőr nyakörv... bondage rajongóknak főleg többet...
Vége
2008.01.16. 16:25
Azt hittem kissé kinyíltam, de mégsem…
Visszazár a lakat és most már tudom, hogy örökre.
Én szajkózom mindig, hogy az ember ne adja fel, ne érje be az aliggal…de most már elhiszem, hogy ez nem mindig feladásnak minősül, még ha kívülről úgy is látszik
BELÁTÁS – nak hívják egészen pontosan. Beláttam, hogy nincs tovább, már alakíthatatlan vagyok, mert hagyom és nem is hagyom magam egyszerre. Akarok és félek….Vágyom és taszítom….Bizonytalan a biztosban….
Miért formáltam ilyenné magam? Miért? Választ tudnom kellene, de nem megy!
Elűzök magam mellől mindenkit és utána sírok, hogy egyedül vagyok….
Nem tudom hol a gond…. Már késő változtatni és nem is lehet. A gyökerek túl mélyek, a csalódás túl sok, a bátorság már meg sem látszik, annyira apró.
Olyan kicsike, kevés volt, amire valaha is vágytam, mégsem kaptam meg soha igazán. Talán az én hibám, sőt, bizonyosan az. DE MIÉRT????
Egyetlen egy barát van, akihez azt mondom, hogy őszinte vagyok, mégsem tud rólam szinte semmit.
Egy árnyék vagyok, egy szürke egér. Jó nekem annak lenni. Jó nekem így. Jó nekem egyedül.
Hagyjanak!
Gonosz vagyok, csúnya vagyok, egyedül vagyok. Hallgatok…..
Nekem szól, rólam szól:
„voltak egészen izgalmas élményeink is, tudom,
hogy sokat lehetne rajtad csiszolni, de azt is tudom, hogy elég kemény
a mag melyet lehetetlen alakítani”
Ennyi volt és nincs tovább.
Értsd ahogy akarod!
2008.01.15. 16:31
|
Válaszoljak, pedig nem is kérdeztek?
Vagy csak úgy írjam le a saját meglátásom szerint? Majd mindenki eldönti, hogy minek veszi, annyit azért előre kifejtek, hogy nem vélemény és nem is bírálat vagy „mellé állás”. Egyszerűen csak így történt.
Konkrétan nem tudnám megmondani, hogy mennyi ideje keresek, illetve nem keresek partnert a bdsm világában. Volt egy időszak, amikor belekezdtem, hogy igen, itt fogok keresni magamnak egy partnert.
Valahogy fura ez nálam megmagyarázhatatlanul. Mikor mások által „normálisnak” mondott kapcsolatban éltem, akkor mindent megcsalásnak vettem, de ezt valahogy sosem tartottam annak. Az szerintem nem tartozik abba a kategóriába, de attól függetlenül nem volt partnerem a „normális” párom mellett. Évekig csak „elméleti” síkon mozogtam ezen a területen.
Tudom, tudom, most sokan azt mondják, ha ez egy komoly kapcsolat lett volna, akkor biztosan meg lehet vele beszélni. Nos, nem mindig így van az életben. Szerettem, nagyon szerettem, eddig Ő az akire tényleg azt tudom mondani, és nem akartam elveszíteni. Párszor próbáltam egy picit erre terelni a figyelmét. Persze csak játékosan, de elnevette, mégis komolyan mondta, hogy mit képzelek én, nem „perverz állat” Ő…(Ezt pl. csak egy ártatlan elfenekelés felemlítésénél jegyezte meg). Ha véletlenül valami kis játékszert (plüss bilincs (nem akartam bevinni a mélyvízbe rögtön), latex mini korbács, szóval ilyen kis egyszerű dolgokat) megmutattam neki képen, hogy mennyire tetszik, akkor meg összehúzta a szemöldökét és betegnek tartott. Persze csak nevettem egyet, hogy „Jól van na, csak vicceltem!”. Szóval tényleg nem akartam elveszíteni, de volt már kisebb tapasztalatom bdsm téren ezen kapcsolatom előtt, és a vágyak bennem égtek.
Vége lett ennek a kapcsolatnak. Egyedül maradtam. Itt a nagy lehetőség, gondoltam én, és elkezdtem komolyan partnert keresni, hiszen előtte csak virtuális világban bóklásztam-ismerkedtem, de tudtam és tudattam is a velem beszélgetőkkel, hogy semmi esély, hogy „több is” lesz a dologból.
Feladtam tehát az első komoly hirdetésemet pár hónappal a szakításunk után. Nem készítettem statisztikát ugyan, de valami bődületesen rossz eredményt kaptam volna. Kb. 100, magát Dom - nak valló férfi?? közül 1 volt talán tényleg az…
Eleve az nehezükre esett, hogy elolvassák amit írok. Nem részletezem, szerintem a legtöbbünknek már akadt útjába ilyen „illetékes elvtárs” nem is egy.
Összevissza talán 4 emberke van, akivel azóta is tartom a kapcsolatot, és jó velük legalább beszélgetni.
Egy másik blogban olvastam, hogy pont azok a legbunkóbbak, akikről nem is hinnénk, akinek már ismerten csengő neve van a bdsm-nek legalább a virtuális világában.
Én elhiszem. Tapasztalat sajnos!
Még időnként meg is mosolyogtatnak a viselkedésükkel. Felnőtt, értelmes embereknek tűnnek, erre majdnem úgy viselkednek, mint a gyerekek a játszótéren a későn jövőkkel:
„Ez az én homokozóm! Keress magadnak másikat, vagy megmondalak az óvó néninek!”
Persze kivételek vannak, de nagyon kevés.
Egyszer majd folytatom….
Lusta és álmos
2008.01.15. 14:02
A jó kislány ma nem ment be vizsgázni. Jhajj mi lesz...Nem csak ma, hanem úgy átlagosan nincs mostanság kedve hozzá.
Folyton ásítozom, alhatnékom van. Na, de ennyire? Ez valami pótcselekvés lenne?
Apropó, ásítás! Szeressem a tudományt :D
Okosodjunk csöpppppet!
Ha kollégánk egy fontos értekezleten ásítozni kezd, nagy valószínűséggel hamarosan mi is alig bírunk visszatartani egy ásítást. Kísérletek szerint, ásításról szóló videofilmek hatására a nézők 42-55 százaléka ásítani kezd. Hogy pontosan mi is a jelenség oka, egyelőre rejtély.
Sokáig a tudósok úgy vélték, hogy az ásítás az oxigénhiánnyal függ össze: a vér oxigénhiányát érzékelve az agyi légzőközpont ásítással együtt járó mély légvételt vált ki. Ám, ha csupán az oxigénhiány lenne az ásítás oka, az alpinisták vagy a maratoni futók megállás nélkül ásítoznának.
Ma a legáltalánosabban elfogadott teóriák szerint az ásítás egy ősi reflex, amely mindenkinél körülbelül hat másodpercig tart, és leállítani, félbeszakítani nagyon nehéz. Már az ősember is ásítással jelezhette közössége számára, hogy fáradt, pihenni szeretne, hagyják békén. Az ásításnak tehát fontos szerepe van például az alvás szinkronizálásában a csoporton belül.
Ásítozó csimpánzok
A brit Stirlingi Egyetem kutatói a közelmúltban bizonyították, hogy az ásítás a csimpánzoknál is ragadós. A kutatók hat felnőtt és három csecsemő csimpánznak játszottak le videofilmeket, amelyeken vagy ásítást vagy egyéb, nyitott szájjal végzendő viselkedési mintákat mutattak be, például széles szájjal való vigyorgást.Az ásítós videofilmek hatására a felnőtt csimpánzok közül kettő nagyokat ásítozott, más videóknál a csimpánzok viselkedésében nem figyeltek meg különbségeket. A kutatók a Biology Letters című szaklapban számoltak be a kutatás eredményeiről.
Úgy vélik, hogy a kutatás egybevág az emberek körében végzett vizsgálatok eredményével. Azt a tényt, hogy a felnőtt csimpánzok egyharmada, 33 százaléka, ásítozni kezdett a film láttán, annak tükrében kell értékelni, hogy az emberekkel ellentétben, a csimpánzok nem értették a kísérlet célját.
Csecsemőkorban még nem ragadós az ásítás
A kutatás tulajdonképpen újabb bizonyíték arra nézve, hogy a csimpánzok is képesek egymás mentális állapotát érzékelni.
Emberek körében végzett kutatások igazolták, hogy azok, akik könnyen ásítozni kezdenek mások láttán, jobban érzékelik saját arcukat, arckifejezéseiket, és eredményesebbek annak kikövetkeztetése terén, hogy mások mit gondolhatnak az ő arcukról.
Agyi felvételek igazolták azt is, hogy ásítozókat bámuló embernél, az önmagáról alkotott információkat tartalmazó agyi területek aktivitása növekszik.
Az adatok azt sugallják, hogy az ásítás ragadóssága tulajdonképpen annak a képességünknek a mellékterméke, hogy saját élményeinket fel tudjuk használni mások mentális állapotának kikövetkeztetésére. Érdekesség, hogy a csecsemők körülbelül két éves koruk körül kezdik felfedezni magukat a tükörbe, addig náluk az ásítás nem ragadós.
One Story
2008.01.14. 14:56
Első ez nekem. Ne nevess nagyot. Picit puskáztam, volt alapja....így nem mondhatom, hogy saját,bár nagy részében az. Mondhatni egy használt, idegen keretbe raktam a saját magam készítette képet. :) Így jobban hangzik!
Kriszta szokásához híven késett a találkozóról, nem sokat, csupán 4-5 percet, pedig megfogadta, hogy ide időben fog érkezni, nem szeretett volna már az elején rossz pontot szerezni a Férfinél. "A legnagyobb udvariatlanság késni, váratni valakit. Inkább te várj másra" - tanították a szülei. Nem sikerült betartania ezt soha, bár Ő is tudta, hogy csak rajta múlik az egész. Mentséget persze mindig talált késedelmére. Magyarázkodásból akár jelesre is vizsgázhatott volna, de tudta ennek itt most nem lesz helye. Megnyugodva látta, hogy senki nincs a megbeszélt helyszínen és a környékén sem látott még senkit. Bő 10 perc várakozás után nyugalma fokozatosan idegességre váltott. Mi van ha a Férfi nem várt rá? Mi van, ha elment, mivel nem találta itt pontosan? Kérdések egész hada lepte el buksiját. Megszeppenve hajtotta le fejét, miközben próbálta elhessegetni a negatív gondolatokat. Ekkor hirtelen eszébe villant, hogy nem csak késett, de még az utasításokat sem tartotta be, pedig egyszerű volt. Ha megérkezik, üljön le a bordó házzal szemben lévő padra és csak maga elé nézzen. Gyorsan így is tett, pedig úgy érezte, hogy teljesen felesleges, a Férfi már messze jár és soha többé nem hall Róla.
-Jajj kislány, mibe kerültél már megint bele. Teljesen elment az eszed? Találkozni szeretnél egy vadidegennel, akinek saját akaratodból ki szeretnéd szolgáltatni magad?
-Igen, ezt szeretném tenni.
Határozottan tudta saját kérdéseire a választ. Nem, nem azért, mert annyira magabiztos volt, hanem azért mert érezte, hogy meg kell tennie. Ok nem létezik rá. Csak így van, és kész.
Nem volt már fiatal fruska, tudta saját döntéseinek komolyságát. Azt is tudta, mibe lép bele, hiszen évekig kívülről szemlélte, kutatta ezt világot és most végre érezni is akarta. Érezni a saját bőrén, erre vágyott mikor beregisztrált arra a bizonyos oldalra.
Sosem keresett társat magának interneten keresztül, mert úgy gondolta normális párt így nem tud találni magának senki, de ez most épp a „nem normális” kategória volt.
Nem volt éppen tele a postaládája minden nap ajánlatokkal, de kapott bőven. Persze mindet visszautasította. Nem gorombán, kedvesen. Sajnos természetét nem tudta itt sem véka alá rejteni. Nem nagyképű volt, nem is arrogáns, csupán minimális igényei voltak - már amennyire netes ismerkedés közben létezik ilyesmi – a jelentkezők felé.
Intelligencia. Ebben minden benne van.
Egy nap kedves de határozott levelet kapott, ami ugyan nem árult el sok dolgot az írójáról, de mégis felkeltette az érdeklődést. Válaszolt neki. Ezzel elindult Kriszta számára egy mesebeli kapcsolat a félelmek világában.
Miközben ezen gondolkodott hirtelen két kéz nehezedett a vállára. A lány összerezzent és már fordult is volna hátra, de hirtelen eszébe jutott, hogy nem szabad. Most nem. Hiába szeretett volna a szemébe nézni, mint eddig életében mindenki másnak, de valami visszatartotta.
- Állj fel és menj be a szemben lévő épület első emeletének 119-es lakásába. - hangzott az utasítás.
Kriszta már vágott is volna vissza, hogy hogyan tud bemenni, de ekkor az orra előtt libbent meg egy vékony láncon lévő kulcs. A lány kinyújtotta tenyerét, a kulcs pedig belesimult.
Kérdés és még mindig hátrafordulás nélkül elindult a megadott irányba.
Régi vaskapun keresztül lehetett bejutni a ház udvarába. A kap nem volt zárva, csupán egy levágott lakat maradványai csüngtek rajta.
- Itt még visszafordulhatsz Kriszta! Gyerünk! Te ezt nem tudod megcsinálni!
Mondta magának a lány, de a vágy erősebb volt benne és visszahajtva a kaput, elindult az épület bejárata felé.
Gyanús volt neki, hogy itt nem lakik senki. Sehol egy lélek, kissé ápolatlan folyosó és lépcsőház fogadta. Előre félt, hogy mit fog találni akkor a 119es lakásban.
Nem volt sok ideje ezen aggódni, hiszen hamar felért és megtalálta a megadott számot az egyik ajtón. Ez az ajtó jóval modernebb volt, mint a társai. Kilincs nélküli, csak kulccsal nyitható. Mosolygott is Kriszta, mikor meglátta, hogy ugyan hányszor kellene lakatost hívni hozzá, ha kizárná magát.
A kulcs beleillett a zárba. Egy fordítás és a másodiknál már nyílt is egy hang nélkül.
Semmire nem kapott utasítást, így kíváncsiságát visszafogva nem mozdult a kicsi, de hangulatos előszobából. Várta, hogy kinyíljon az ajtó mögötte és megérkezzen a Férfi is.
A Férfi Krisztánál jóval idősebb volt, de ez a lányt csak még jobban vonzotta. Sosem szeretett
volna fiatalabbal összeakadni ilyen kapcsolatban és egyébként sem. Tetszett neki, hogy a Férfi egyszerre volt kedves és magabiztos mégis tiszteletet parancsoló.
Ezért többször is hálát rebegett magában a lány, hogy sikerült egy ilyen Férfit találni, aki megérti, hogy Ő még nagyon kezdő és nagyon félénk, de mégis majd elemészti a vágy, hogy egyszer ő is szolgálhasson, hogy a kényére kedvére tegyen vele azt, amit csak szeretne.
Amint ezen elmélkedett, valaki szólította bentről. Hirtelen megrémült, hogy 2 férfi van itt, de csak egy pillanatra, mert felismerte, hogy ez az a hang, aki lent a padnál eligazította.
Hogyan került ide? Hiszen nem jött be ezen az ajtón? Akkor biztosan lehet egy másik ajtó is.
Ugyan mekkora lehet ez a lakás?
Töprengeni nem volt ideje, hiszen a Férfi harmadszor szólította már.
Belépett az előszobából nyíló egyetlen ajtón. Kellemes vanília illat csapta meg az orrát. A bútorzat egyszerű, de tökéletes állapotban lévő volt. Nem is állt másból, csak egy kanapéból, egy kis asztalkából egy bárpultból és két fotelból. A Férfi nem volt bent, a hangját azonban ismét hallotta.
- Menj be a nevedet viselő ajtón (ezt eddig a lány észre sem vette) és vetkőzz le.
Kicsit nyersnek tűnt a lány számára, bár tudta, hogy nem piknikezni és bájcsevegni vannak itt. Annál sokkal élvezetesebb dolgokat fognak átélni álmai szerint.
Átment a megadott helységbe. Ez már sokkal ridegebb volt, mint az előző, bár a kellemes illat ezt is barátságosabbá varázsolta. Egy fotel, egy hosszú asztal, és egy szobainas volt a tartalma. Az ablaka az utcára nézett, függöny nem volt rajta, és ugyan az elsőre belátni nem lehet, de a lány szégyenlőssége határtalan, ezért a redőnyt – amit örömmel fedezett fel -, még ha utasítást nem is kapott rá, boldogan engedte le lyukacsos rácsokat hagyva, amin a délutáni nap éppen-éppen csak átszűrődött.
Lassan elkezdett leöltözni. Ekkor elkezdett gondolkodni, hogy talán mégis hazamegy. Nem való ez neki, nem tudja megtenni. Valami mégsem hagyta, hogy így tegyen. Ruháit levéve, ott állt teljesen meztelenül, és felesleges lett volna takargatnia magát, úgysem sikerült volna, hatalmas bájait elrejtenie pusztán kezével.
Ajtónyikorgás, kilincs-csikorgás hallatszott, majd a semmiből 4 erős reflektorfény világította meg a lány szégyenlős hófehér testét. Fogalma sincs a lánynak, hogy miért nem fedezte fel ezeket eddig. Szinte megvakult a hirtelen jött fénytől. Sejtette, hogy a Férfi számított arra, hogy leengedi a redőnyt, hiszen rengeteget beszéltek a gátlásosságáról az alkata miatt, és talán direkt is hajtotta ebbe a 2fénycsapdába” a lányt. Előre ismerte a lépéseit… ez Krisztát kicsit megrémítette, de pont ez a rémület vonzotta a Férfihoz is és ahhoz, hogy minden parancsát, a tőle elvárható módon teljesítse.
Vadul elkezdett gondolkodni, hogy mit is kellene most tennie, de a zavarában semmi nem jutott eszébe. Látni még mindig nem látott, csak érezte, hogy valaki elmegy mellette és a háta mögé lép. Egy pillanat múlva elsötétült minden. A Férfi egy szemtakarót helyezett a lányra.
Puha karjaiba erős ujjak mélyedtek és érzékelése szerint a hosszú asztalhoz rángatta a Férfi.
Ekkor kicsit megijedt, hogy talán mégsem olyan megbízható és most ebben az üres épületben akár agyba – főbe ütheti, senki nem talál rá és senki nem hallja meg jajveszékeléseit.
Mégsem tiltakozott. Pedig szabadok voltak még a kezei, lábai és beszélni is tudott, mégsem jött ki egy ne szócska sem a száján. Be kellett vallania magának, hogy a vágya nagyobb volt, mint a félelme.
Most egyedül hagyta az asztalnál.
Amíg így várakozott, azt sem tudva mire, Kriszta megint a történtekre, a levelekre gondolt. Hetekig levelezgettek, minden nap több oldalon át. A férfi kérdezgetett, és válaszolt Kriszta folyton szaporodó új kérdéseire. A lány rájött, hogy nem beteg és nem perverz az elméje, hiszen ez egy csodálatos világ. Korábban az erõszakkal, kényszerrel, az egyoldalú szexuális élvezettel azonosította. A beszélgetésekbõl bizonyosságot nyert, hogy szó sincs ilyesmirõl. A férfi kérésére, majd késõbb "önszorgalomból" jó néhány internetes oldalt is végignézett. Írásokat olvasott, képeket és klipeket nézett. Sosem szörnyülködött, és mindig őszintén elmondta a véleményét, hogy miről mit gondol. Késõbb már észrevette azt is, hogy melyik írást írta "bennfentes", és melyik a fantázia szüleménye. A képeken, filmeken is észrevette a beállítottságot, a csalást. Észrevétlenül elméleti szakértõvé vált; igaz a férfival mindig megbeszélte a látottakat, olvasottakat. És a férfi türelmes és megértõ volt: magyarázott, de olykor csak rávezetett a helyes megoldásra, hagyta, hogy Kriszta maga jöjjön rá bizonyos dolgokra.
Igazából még most sem érti, hogy nem sokkal ez után a felismerés után, pont egy hete, miért is írta le azt az ominózus mondatot, és ha már megtette, miért nem visszakozott azonnal, vagy az elmúlt hét folyamán bármikor. Hiszen megtehette volna. De ha már kimondta, tartotta is magát ahhoz, amit akkor leírt: "szeretnélek szolgálni".
A férfi pedig visszakérdezett: "jól meggondoltad"? Akkor igennel válaszolt, és azóta is minden nap. Csak most, amikor odaállt a megbeszélt helyre, támadtak kétségei. De odaállt, és útközben sem fordult vissza, pedig amíg nem ér be a házba, megtehette volna. De nem tette, és most itt áll, várva, hogy, történjen valami.
Halk zümmögéses kattogások. A lány ezer hang közül felismerte volna: fényképezés zajai, a vaku villanását kísérő hang. Úristen! A Férfi fényképezi! Pedig megígért, hogy nem teszi. Teljesen kétségbeesett, de mégsem szólt, pedig még mindig megtehette volna.
Csend.
Újból megszorítják az ujjak és az asztal végéhez vezetik, ahová fel kell hasalnia és előre kell nyújtani a kezeit. A hogy csúszik az asztalon, észreveszi, hogy egy téglalap alakú jó nagy részen az asztal közepe táján ki van vágva. Amint a mellei elérnek odáig és kibuggyannak a asztal hiányzó darabján keresztül, a Férfi nyomatékosan ráteszi a hátára a kezét, megálljt parancsolva.
Megint a kattogás. Csend.
A lány már lazán fekszik, hiszen nem lát semmit, beletörődik a csúnya képekbe. Hátulról úgysem lehet felismerni, hiszen bármelyik ekkora nő lehetne.
Motoszkálást érez a bokájánál. Nem kötél, hanem valamilyen vászonszerű anyag kerül rá, amivel szorosan összeköti a két lábát. Nem kellemetlen, de már kezd kevesebb biztonságérzete lenni a lánynak. Érdeklődve várja, hogy mi készül.
Pillanatok alatt a keze is a csuklójánál ugyanezen anyaggal össze lett kötve a feje fölött előre nyújtva.
Lánccsörgés… Mit akar a láncokkal?!? Láncról nem volt szó!
Megint a bokánál érez valami matatást és csörgést, majd egy másodperccel később a csuklójánál. Ott érzi, hogy valami súly kerül rá. Hosszú láncot akasztott az előbb feltett vászonszerű anyagra.
Nyugtalanság tölti el a lányt. A legjobban a csend zavarja, hogy nem beszél hozzá a Férfi… mintha csak egy darab tárgy lenne… de hiszen pont ezért jött… akkor meg mi a baj?
Megint a kattogás. Csend.
Ehhez már kezd hozzászokni és nem feszeng, nem zavarja, pedig előre megbeszélték, hogy nem igazán szeretné.
1-2 percig semmi. Már kezd hűvös lenni az asztal, kényelmetlen a fekvés és a várakozás.
Nem is érzékeli mindaddig a férfit, még az váratlanul egy halk suhogó hangot követően valamivel rá nem csap a lány kicsinek nem mondható gömbölyű hátsójára.
Krisztin visítva ugrana, ha tudna, de a fájdalomtól elfeledkezett arról, hogy nem tud hátrakapni popsijához és felpattanni sem tud, így a hirtelen mozdulattól majdnem leesik az asztalról. Ettől a Férfi menti meg. Na nem éppen kedvesen, hanem igen durván szinte visszalöki a lányt a „helyére”.
Kriszta hüppög kicsit, mert tényleg csípett és fájt az az egy hatalmas ütés és ő nem volt felkészülve rá, meg nem így képzelte… de most sem szól….csodálkozik, hogy nem akar szólni, pedig úgy gondolta, hogy az ilyet ő biztos nem hagyná szó nélkül és „megreklamálná”.
Aztán a következő gondolata az, hogy ugyan mit is reklamáljon ő? A Férfi azt adja, amiért jött…. Hálával tartozik érte és köszönettel, nem pedig reklamálással. És egyébként is élvezi…
Ezt pirulva vallja be magának a lány.
Ám élvezet ide vagy oda a fájdalom az fájdalom. Nem szeretné, ha még egy ilyen váratlanul érné, ezért próbálja megfeszíteni egy kicsit az izmait, hátha akkor nem fáj annyira, de még tapasztalatlan az ilyenben, csak az ösztöneire hagyatkozhat.
Nem üt többet a férfi, már megint percek óta csak váratja.
Halk zörejeket hall maga alól és fészkelődést. Nem tudja mire vélni a dolgot.
Érezte, hogy a férfi leheletfinom kört ír le talán az egyik ujjával a bal mellbimbója körül. Ennyi elég is volt, hogy az egyébként is izgalomba lévő bimbócskák még jobban megkeményedjenek. Hozzá sem kellett ehhez érnie a Férfinek. Kriszta vár volna még egy kis becézgetést, hogy legalább érintse meg, de nem tette. Helyette ismét éles fájdalom hasított még fájdalomtól szűz testébe. Kényeztetés helyett egy erős, de szerencsére fogak nélküli csipeszt kapott a ball majd utána a jobb bimbóra. Most is ugrott volna egyet, de a Férfi talán foghatta a két csipeszt, amivel visszahúzta, ugyanis a fájdalom, hogy letépi, nem hagyta felemelkedni a lányt.
Valamit megint igazított a csipeszeken a férfi, mert ismét kellemetlenül megrándult előbb az egyik, utána a másik, majd lánccsörgést hallott és ezután rögtön fel is nyögött megint a lány a kínzó érzéstől, amit a csipeszekre akasztott súly és a lánc feszítése okozott.
-Így majd megtanulod, hogy szabad – e ugrálni! Szólt a Férfi.
Ismét fényképezés hangja töltötte meg a csendet, amibe csak Kriszta szívdobogását lehetett hallani. Legalábbis a lány így képzelte.
Csend.
Suhintás.
Ez már kisebb, mint a legelső, de nagyon csíp ez is. Krisztin ösztönösen ívet formál, mintha maga alá akarná húzni a védtelen hátsóját, de ekkor még ennél is nagyobb fájdalom éri. Kezein és lábain lévő anyaghoz kapcsolt lánc rá van akasztva a bimbókat szorító csipeszekre. Így ha a lábait vagy a kezét egy picit is megmozdítja, működésbe hozza az egyébként már zsibbadássá vált fájdalmakat.
Próbál uralkodni magán, hogy a következő ütésnél ne emelkedjen meg. Nem sikerül. Az ütés fájdalmára ismételten saját maga okoz még nagyobb kínt azzal, hogy nem tud parancsolni testének.
Nem számolta mennyi ütést kapott, talán15 lehetett, bár már az elsőnél is úgy gondolta, bőven elég neki.
A számára legmegdöbbentőbb az volt, hogy nyöszörgésen, halkabb jajgatáson és könyörgöm ne szavakon kívül nem tett semmit.
Miután abbamaradtak az ütések, csak a lány zihálását lehetett hallani.
Majd ismételten a fényképezőgép hangjai következtek.
Csend.
A Férfi leakasztotta róla a láncokat és kioldozta a vásznat.
Közben beszélt a lányhoz.
-Mondtam ugyan, hogy egyelõre csak felmérem, mit viselsz el, de ami eddig történt azt Te provokáltad ki saját magadnak, hiszen tudtad nagyon jól, hogy nem tűröm a késést! Ezzel nagyon feldühítettél. Azt hittem itt is hagylak.
- De…
A lány közbe akart vágni, ám hirtelen elharapta a szót, ugyanis eszébe jutott, hogy ezzel csak még jobban elkeserítené a Férfit, aki pedig csak a javát akarja. Meg ilyen fegyelmezetlenséggel hálálja mag neki. Megérdemelte amit kapott.
Bűnhődni szeretett volna, de inkább szégyellte magát, ugyanis észrevette, hogy a fájdalom nem vezeklést, hanem kéjt okozott neki, amitől teljesen benedvesedett.
- Gyere utánam!
Szólt a Férfi.
Kriszta nagy nehezen, a csipeszekkel még mindig a bimbóin, feltápászkodott az asztalról, tapogatózva, hiszen a szeme is takarásban volt. Úgy érezte ez percekbe telt neki, mert alig bírt megmozdulni. Minden porcikája fájt a sokáig tartó egyenetlen testtartástól.
Végül sikerült felállnia. Azt hitte a Férfi nincs is ott, és még örült is neki, hogy nem látja, amint itt vonszolja magát, mint egy zsák, de Ő mégis ott volt. Megfogta a karját és átvezette a lányt egy hűvösebb helységbe. Ezt a talpát érintő hideg kő miatt érzékelte is rögtön. Úgy gondolta fürdőszobába lehetnek.
Jól gondolta.
- Térdelj le!
A lány letérdelt.
A Férfi eléállt és gyengéden, ám mégis határozottan a lány ajkai közzé dugta a már régóta ágaskodó férfiasságát.
Krisztának ez jutalom volt. Mohón próbálta legjobb tudása szerint kényeztetni a Férfit. Hol lassabb, hol gyorsabb mozdulatokkal. Élvezte, szerette csinálni. Ez csak még jobban felizgatta a Férfit. Hamar elélvezett a lány szájában, aki minden cseppjét kéjtől remegve nyelte.
Kriszta addigra már nagyon felizgult és ezt tudta a Férfi is.
- Állj fel!
Parancsolta a férfi. Miután a lány felállt, a Férfi a fürdőkádhoz kísérte. Levette róla a csipeszeket, amitől a lány nagyokat nyögött, ugyanis eddig nem is érezte már, csak a levétel volt pokolian kellemetlen. Áttetette a kádon az egyik lábát és úgy ültette rá a hideg felületre, hogy előtte szét kellett húznia az ajkakat, hogy a puniját teljesen érje az égetően hűs zománc. A lány felszisszent mikor ráült. A forróság találkozott a hideggel. A lánynál a forróság győzött. Le kellett feküdnie a kád szélére ebben a pozícióban.
A Férfinél rövid nyelű korbács lehetett, azzal kezdte el ütni a lány hátát, fenekét. Ezek nem voltak fájdalmas ütések. Kriszta élvezte.
Ezt sem számolta mennyit kapott, de kevesebbet, mint várta.
Halkan nyögdécselt és szíve szerint csúszkált volna a kád szélén, de félt, hogy megbántja a Férfit, így nem tette. Szeretett volna végre elélvezni, pedig tudta, hogy nem ezért van itt. Csak akkor jár neki, ha a Férfi úgy látja, hogy megérdemelte.
Abbahagyta a korbácsozást és felállította a lányt teljesen a kádban. Megkérte hogy az egyik lábát tegye a kád szélére. Egy határozott mozdulattal megfogta a lány punciját és belemarkolt! Kriszta ismét felszisszent. Váratlanul érte ez az erős mozdulat.
-Tiszta lucsok vagy. Felizgultál?
-Igen, Uram.
-És megengedtem, hogy felizgulj?
-Nem, Uram, Bocsásson meg, amiért az izgatásától felizgultam, kérem, büntessen meg érte.
-Egy kicsit szemtelen vagy, de nem baj. És természetesem, mivel kérted, megkapod a büntetést is.
Majd a férfi ugyanolyan határozott, ám de gyengédebb mozdulattal belevezette két ujját a lány hüvelyébe, egy harmadik ujjával pedig erősen nyomva a csiklóját körkörös mozdulatokat írt le. Nem kellett sokáig csinálnia, hiszen a lány így is robbanásig volt már húzva.
Ám a robbanás nem következett be… a Férfi egy lépéssel előtte abbahagyta a lány simogatását. Kriszta csalódottan várt, nem mert mozdulni.
_ Húzd szét az ajkakat, feszesre, lássam a pinád!
Parancsolta a Férfi.
A lánynak nagyra duzzadt csiklója már nagyon érzékeny volt, ezért mikor megérezte a korbács lágy ütését, önkéntelenül is összerándult. A harmadik csapásnál megfeszült a lány minden porcikája és hangosan felüvöltve elélvezett. A gyengeségtől szinte majdnem összecsuklott, de a Férfi rászólt, hogy tartsa magát úgy ahogy eddig. Élvezés után még vagy 2szer kapott ütést a puncijára, utána valami meleg folyadékot érzett magán, csiklandozta a sugár a még érzékeny felületet.
Nem tartott sokáig. Nem értette a lány mi ez.
-Ha kimentem, leveheted a szemmaszkot. Mosakodj meg, öltözz fel. Itt a ruhád és a táskád!
Ne gyere vissza, hanem a fürdőszobától balra lévő ajtón át távozz. Ha úgy értékelem, hogy javítható vagy még, akkor jelentkezem. Te ne merj keresni engem sem levélben sem másmilyen módon.
A Férfi nyers , hideg mondataitól a lánynak könnybe lábadt a szeme, de nem ellenkezett. Megvárta még bezárul az ajtó és levette a maszkot. Döbbenten nézett maga elé, miután már a hirtelen fénytől látott is valamit. Halvány, sárgás színű folyadék csíkja látszódott még a fürdőkádban. Megértette mi volt az a sugár. A Férfi lepisilte. Lepisilte és ő élvezte.
Hát milyen nő ő így? Saját maga előtt szégyellte… De most nem volt idő ilyenen töprengeni.
Gyorsan megfürdött, felöltözött és villámgyorsan elhagyta a lakást.
Egész éjjel sírt. Nem a testi fájdalomtól, azt nem érzete. A lelki teher volt sok. Nem felet meg a Férfi elvárásainak. Meg is érdemli, ha nem hajlandó többet vele foglalkoznia….
Reggel új e - mail várta. Ennyi állt benne:
Jövő péntek. 19. 30
Eddigi élete leggyönyörűbb üzenete volt ez …..
Mégsem...
2008.01.14. 14:53
Már el is szállt a sikerélmény. Kiderült, hogy Ő hogyan gondolja és, hogy én hogyan gondolom.
Neki valóság kellett, az enyém fikció volt.
Utolsó kommentek